A középkori kultúra Európában

A középkori kultúra periódusai Európában

Ø      a kolostori-egyházi kultúra kialakulásának időszaka (VI—XI. sz.);

Ø      az első fénykor a lovagi kultúrával (XI—XIII. sz.);

Ø      a második virágkor, a városiasodás és a polgárosodás időszaka a miszticizmus terjedésével (XIII—XIV. sz.);

Ø      a középkori kultúra alkonya (XV. sz.).

A középkori világirodalmat a társadalmi rétegződés szerint:

Ø      hősi

Ø      egyházi

Ø      lovagi

Ø      polgári irodalomra is osztható

Mindezzel összefüggésben a kulturális élet fő színterei a középkorban a kolostorok; a templomok és püspökségek; a fejedelemségek és főúri várak, kastélyok vagy paloták; legvégül a városok és az egyetemek

A középkori kultúra meghatározó része a kereszténység, amelynek hátterében azonban folyamatosan jelen van világi kultúra is. Az irodalmi kifejezésmódban a számszimbolika, az allegória, az egyetemesség, az időtlenség és a személytelenség jellemző. A személyiségnek, az egyedinek a középkori értékrendben nincs súlya.

Az irodalom művelői: a világi papság és a szerzetesek, a vándor énekmondók, az egyházi vagy világi hivatalok (pl. királyi kancelláriák), azaz a "hiteles helyek" írástudói, a kóbor diákok, az írástudó világiak, az egyetemek (Párizs, Bologna, Oxford, Padova stb.) oktatói és hallgatói, valamint a főurak familiárisai.

A világi költők, ill. versmondók a középkorban nem tartoznak a társadalom elismert polgárai közé. A latin "ioculator", illetve a francia "jongleur" szóval megnevezett személy alacsony rangú és lenézett szórakoztató alkalmazott; énekelt verset ad elő tánccal kísérve. Jellemző alak a "vágáns" (kóborló) költő, más néven "goliárd": az iskoláit félbehagyó vagy azokat befejező, de papi hivatást mégsem vállaló személy, aki járatos az irodalomban, de az önérzete már fejlett, szemlélete kritikus, hangja olykor metszően gúnyos. A "klérikus" szó kezdetben jelent papnövendéket vagy papot, de később írástudó, valamilyen teológiai ismerettel rendelkező személyt is. A "trubadúr" Provanceban a lírai, legtöbbször szerelmes versek előadója; hasonló dalnok német területen a "Minnesänger".

A középkori írásbeli kultúra nyelve a művelt Európában egységesen a latin.

A középkori irodalom műfajai a kultúra két fő ága szerint csoportosíthatók:

Ø      A vallásos-egyházi műfajok közül a főszerepet a himnusz és a legenda játssza, rajtuk kívül jellemző még az ima, a prédikáció, a bibliai szövegmagyarázat, a "katekézis" (kérdés-felelet), a vitairat, a szerzetesi regula, az egyháztörténet és az egyházi iratok számos egyéb fajtája (pl. jegyzőkönyv, mártírok élete).

Ø      A világi szépirodalom műfajai a középkor során: a hősének, az eposz, a lovagregény, a monda, a ballada, valamint a dal és változatai: a provanszál (dél-francia) trubadúrének, a német "Minnä", valamint Európa-szerte a népi jellegű virágének stb. Jellegzetes trubadúr versforma a ballada, három nyolcsoros strófával és egy négysoros ajánlással, közös refrénnel (a rímképlet: ababbbcb, bbcc). Gyakori témái: a hajnalodás, a tavasz, ill. a nők panasza.

Ø      A dráma középkori műfajváltozatai zömmel vallásosak. A "mirákulum" szentek életét, csodáit, mártírhalálát játssza el. A "misztérium" újszövetségi tárgyról, ill. a bűnbeesésről szól. A "moralitás" egy-egy valláserkölcsi tételt szemléltet, egymással vitázó allegorikus alakokkal. A "passiójáték" a keresztút középkori dramatizálása.

Minthogy a középkorban az "irodalom" minden írásbeli szöveg gyűjtőfogalma volt, e tág kategóriába soroljuk pl. a középkor eleji hivatalos iratokat és a történetírás szövegeit is.

Ø      A történetírás műfajai: az események rögzítésére szorítkozó "annales" ('évkönyv'), a folyamatos történetírású "krónika", valamint a kitérőkkel, színező elemekkel megírt "gesta". A gesta-énekek a X-XI. században politikai célokat is szolgáltak, a kor háborúit, hadjáratait örökítették meg (pl. a normannok hódítását Britanniában, az arabok kiűzését Hispániából, a Burgundiából induló keresztes hadjáratokat stb). Legtöbbjük zarándokhelyeken született, és onnan terjedt el széles körben. A hősénekek előadásának jellegzetes színhelyei a középkor derekán a lovagvárak voltak.