A középkori drámairodalom

A középkori dráma

Középkori dráma úgy született meg, hogy számára ismeretlenek voltak az antik műfaji szabályok; nem folytatják az Arisztotelészen alapuló hagyományt. A középkorban kialakult drámai műfajok igyekeztek mindent megmutatni a nézőknek. Ez a dráma nem ismerte a hangulati egységet, a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem.

A kiindulópont a szent mise (tragikum + dialógus) és a nagyobb ünnepkörök (karácsony, húsvét, pünkösd). A templomban való színjátszásnak illetve dramatizálásnak a profán (= hétköznapi, világi) elemek megjelenése vetett véget, s ezzel a dráma a piactérre került.

 

Típusai:

o       passiójáték:
 Jézus szenvedéstörténete és halála. Egész közösséget megmozgató, többnapos rendezvény.

o       misztériumjáték:
Bibliai történetet, elsősorban a Genezist adták elő.

o        mirákulum:
Többnyire szentek életét, csodatételeit, szenvedéseit feldolgozó történet.

o        moralitás:
Az erkölcsjobbítás szándékával allegorikus alakok szerepeltetése; az erények és a bűnök viaskodtak az emberi lélekért (Buja, Jóság, Hiúság)

o       . Késő-középkori vásári komédia:
Rögtönzött komédia; állandó szereplők, melyek alapvető emberi jellemvonásokat hordoznak
Pl.: Pulcinella, Harlekin, Dottore, Capitano
– comedia dell’ arte
– farce

 

 

 

 

 

 

 

Előadásmód:

o        színpad

o        állványszínpad (3 szintes: pokol, édenkert, menny; 20 m magas lehetett)

o        kocsiszínpad (vagy a kocsit húzták a nézők előtt vagy a nézők vonultak el a kocsik előtt)

o        processziós színpad (az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség vándorolt az egyik színpadtól a másikig)

Naturalisztikus, illúziókban gazdag, fejlett színpadtechnika.