„Nem a múltban élt ősöket kell követni, hanem azt az értékrendet, amelyet ők is követtek!” Minden nemzet addig nevezheti magát nemzetnek, amíg vannak hagyományai. Ezeket az értékeket a hagyományokban lehet legkönnyebben megtalálni.

Számos klasszikus (Balassi, Kosztolányi, József Attila, Ady...) és mai költő (Szabó T. Anna, Thándor Márk...) versét tették a verséneklők a zene nyelvén a nagyközönség számára is átélhetővé.

Ismeretes, hogy a verséneklés, mint műfaj már évszázadokkal ezelőtt kialakult, sőt régen a vers és zene egymást segítették. Miért ne lenne ez így a 21. században is?

Ez a műfaj nem mondható populárisnak, és a vers, mint műfaj szintén nem. Egy műfaj, amely maradandó értékeket közvetít, gondolkodásra buzdítja az embert, esztétikai igényt elégít ki, szórakoztat, mindenki számára könnyen elérhető, veszélyes lehet bizonyos hatalmi köröknek. Innen nézve ez már „misszió” is.

A versek is élnek, s szeretnének szabadulni az egymáshoz tapadt papírlapokról. Ehhez közvetítő közegre van szükségük: ezek az előadók, verséneklők, dalnokok.
Létezik versmegzenésítés, ahol a vers sugallja a dallamot, s alakítja az előadásmódot, a versé a főszerep. Van zenés vers, ahol meglévő dallamra a vers szolgáltatja a szöveget. Számukra a legnehezebb feladat úgy megzenésíteni egy verset, hogy az ne veszítsen mondanivalójának értékéből. Hihetetlen érzés, amikor segítségük által jut el igazán egy vers a hallgatójához.
S hogy ez sikerül-e, döntse el mindenki saját maga! Válasszon egy hanghordozót (CD, hangoskönyv stb.) és … a többit már tudja!

 

Utolsó módosítás: 2010. december 7., kedd, 03:53