A beszéd és a gondolkodás

                                Beszéd és gondolkodás

A filozófia, a nyelvészet és a pszichológia vizsgálja, hogy mi lehet a kapcsolat a gondolkodás és nyelv, a gondolkodás és beszéd között.
Filozófus: létezhet-e gondolkodás nyelv megléte nélkül? A nyelv a tőle független gondolatok közvetítője vagy a gondolat létezési formája?

Nyelvészet: a nyelvek különbségei befolyásolják-e a megismerés folyamatát? Hogyan érzékelik a különböző nyelvű népek a világot? Azonos világképet tudnak-e kialakítani?
Pszichológia: Mi a szerepe az egyén gondolkodási folyamataiban az önmagának szóló belső beszédnek? Gondolunk valamit, és aztán kimondjuk vagy már eleve nyelvi formában gondoljuk azt amit mondunk?

Ezek még ma is kérdések.



                        A nyelv és a beszéd megkülönböztetése

Egymással összefüggő, de szét is választható két kérdés ugyanis az, hogy:

    ® A nyelv, mint társadalmilag rögzített jelek és szabályok rendszere, milyen hatással van a gondolkodás lehetőségeire, arra, hogy egyáltalán hogyan tudunk gondolkodni? És fordítva: az emberi gondolkodás és megismerés törvényszerűségei hogyan magyarázzák a nyelv egyes szabályszerűségeit?

    ® Milyen szerepet játszik a beszéd, mint a nyelv egyéni és alkalomszerű felhasználása egyéni gondolkodási folyamatainkban? Mindig beszédben gondolkodunk-e? És mindig gondolkodunk-e, ha beszélünk?

Gondolkodás kétféle értelmezése: 

      ® Tágabb: gondolkodás és nyelv (vagy beszéd): ingerektől viszonylag függetlenedő „belső” folyamat pl.: emlékezés, észlelés
      ® Szűkebb: új feladat megoldásakor végzett belső munka

Mindig beszédben gondolkodunk-e? Gyakran magunkban is beszélünk gondolkodáskor.
Belső beszéd: hangtalan. Távirati stílus jellemzi (ismert és új információ közül csak az új fogalmazódik meg) à nyílt, kommunikatív beszédhez képest másodlagos a belső beszéd, ezt is úgy szervezzük, hogy a másik mit ismerhet már.

Kérdés: a belső beszéd mindig, minden helyzetben a gondolkodás megvalósítója-e? Belső beszédkor valamilyen feladathelyzetben az agyi beszédmozgató központok izgalma, artikulációs izmok működése figyelhető meg. (Pl.: számtanpéldák megoldásánál folyamatosan le tudjuk állítani beszélőszerveinket. A nyelvi feladatoknál meg a feladat nehézségével párhuzamosan nő a beszélőizmok tevékenysége, vagyis a belső beszéd egyre jobban közelít a nyílt, külső beszédhez. Ilyen, amikor pl. motyogunk).

Konklúzió: Ez egy fejlődési folyamat. Hiszen a beszéd folyamatosan válik a gondolkodás eszközévé. A feladatmegoldás közben az aktív hangképzés a feladatok nehéz pontjainál jelenik meg, egyébként meg a belső beszéd fokozatosan visszaszorul az agyi központok izgalmára. Mivel a beszéd fokozatosan válik a gondolkodás eszközévé, a külső kommunikatív beszéd fokozatosan a kiemelés, összehasonlítás, tervezés, megoldás eszközévé, s eközben belső beszéddé válik.
A pszichológia válasza tehát: a beszéd a gondolkodás igen fontos eszköze, de nem mindig beszédben gondolkodunk.

A beszéd elsődlegesen nem a gondolkodás, a belső feladatmegoldás eszköze, hanem a személyek közötti cselekvésé, és ebben az értelemben nem mindig gondolkodunk amikor beszélünk, hanem különböző cselekvéseket végzünk (fenyegetünk, kérdezünk, tájékoztatunk). Minden beszéd megnyilvánulás mögött komoly tervezési folyamat van.


                                  Nyelv és megismerés

Filozófia szempontból azért fontos a nyelv és gondolkodás viszonya, mert a gondolkodás csak a nyelv segítségével hozzáférhető. A filozófiai vizsgálódások így hozzájárulnak a gondolkodás, tudás és emberi természet, ember és világ viszonyának jobb megértéséhez. Az ember kettős viszonyt alakít ki a világhoz: cselekvő és megismerő. A nyelvben mindkettő benne van: a nyelvhasználat maga is cselekvés és a megismerés feltétele is.

Nyelv és gondolkodás két külön képesség egy filozófiai elképzelés szerint. Mivel a gondolkodás az ember megkülönböztető jegye, így a nyelvvel szemben elsődleges. Míg a gondolkodással megértjük és megismerjük a világot, addig a nyelvvel kifejezzük és közöljük gondolatainkat.

A nyelv elsődleges funkciója a gondolkodás kifejezése, ennek rendelődik alá a kommunikatív funkció. Amikor a nyelvet gondolatok kifejezéseként vizsgáljuk, a megismerés eszközeként írjuk le (kognitív szerep). Amikor a gondolatok közléseként vizsgáljuk, akkor cselekvés (kommunikatív cselekvések végrehajtásának eszköze).

Szent Ágoston: „gondolatainkat egy mindannyiunk számára azonos, belső nyelv segítségével fogalmazzuk meg, mely minden beszélt nyelvtől különbözik.” Sok filozófus szerint létezik a gondolkodás nyelve. Megfogalmazni egy gondolatot annyi, mint elménkben megfogalmazni vagy kimondani egy mondatot a gondolkodás nyelvén. Maga a gondolat e szerint nyelvi természetű, mivel rendszerűség, és kreativitás (újra alkotás képessége) jellemzi, mint a nyelvet is. A nyelvnek e jellemzőjét a részekből való összeszerkesztettség (kompozicionalitás) magyarázza.


Kenesei István: A nyelv és a nyelvek (231- 258)