Nyelvi univerziálék

 

A világ nyelvei

A Földön jelenleg a beszélt nyelvek száma 4000-4500 között lehet (más tudósok 6000-6800-ra teszik ennek számát), a különféle dialektusok száma pedig elérheti a 20 ezret. A számlálás nem könnyű. A vitát elsősorban egy nyelv dialektusai (nyelvjárásai) szokták kiváltani. Ezeket van aki külön nyelvnek tekinti, van aki nem. A szám folyamatosan csökken, sok kis nyelvet fenyeget az eltűnés, a holt nyelvvé válás.

A világon a legtöbben a mandarin kínait beszélik Kínában és a vele szomszédos országokban, de egyre terjed a spanyol és az arab nyelv használata is.

Ám a nyelvek között fontossági sorrendet nem lehet és nem is célszerű felállítani, hiszen mindegyik alkalmas arra, hogy kommunikációs szerepét betöltse.

Vannak kísérletek olyan mesterséges nyelv megteremtésére, amely a világon mindenütt használható lenne. Eddig nem sikerült széles körben elterjeszteni sem az eszperantót, sem a különös keveréknyelvet, az europantót !

 

A nyelvi univerzálék

A beszéd szükségszerűen valamelyik nyelven fogalmazódik meg, ezeknek pedig számos egyedi sajátossága van. A világszerte beszélt több ezer nyelv azonban igen sok közös vonást is mutat, ezeket nyelvi univerzáléknak nevezzük. Ilyenek:

·                    (írásban) a közlés minden nyelven főleg mondatok formájában történik;

·                    az elemek legnagyobb része önkényes, a jelölő és a jelölt között nincs logikai megfelelés;

·                    az elemekkel szemben a mondatok nem adottak a beszélő számára, hanem ő alkotja meg azokat valamilyen kötött szabályok szerint;

·                    minden nyelv kettős tagoltságú: az elemek és a mondatok hangtani és nyelvtani szinten szerkesztődnek;

·                    a hangok száma kötött (általában ötven alatt van, de maximum száz lehet), az elemek száma viszont százezres nagyságrendű lehet, a szókészlet pedig korlátlanul bővíthető;

·                    minden nyelvben megvannak a szófaji kategóriák, bár nem mindegyikben ugyanúgy.

 

 

A nyelvek osztályozása

 

A világ nyelveit alapvetően három különböző szempont szerint lehet osztályozni:

Ø   nyelvcsaládba tartozás szerint, így a genetikus osztályozást kapjuk;

Ø   nyelvek tipológiai sajátosságai szerint, akkor a nyelvtipológiai osztályozással van dolgunk

Ø   egyes nyelvi areák szerint, mikor nagyobb területi egységek szerint csoportosítunk.

Greenberg a fenti három szempontból a genetikust határozta meg legfontosabbnak.

 

 

Tipológiai osztályozás

Ø   izoláló vagy elkülönülő: a ragokat és képzőket nem ismerik; a nyelvtani viszonyokat szórenddel, szavak egymás mellé álításával fejezik ki mondandójukat (angol, kínai, vietnami);

Ø   agglutináló (azaz toldalékoló) vagy affixáló: a nyelvtani viszonyokat több szóelem összekapcsolásával fejezik ki (török, magyar; finn); a kelet-afrikai szuahéli nyelvről is azt szokták mondani, hogy agglutináló, ám ez a nyelv előtagokkal  ragoz, és vannak névszó osztályai (azaz nyelvtani nemei). Így tehát az agglutináló nyelveknek is vannak kategóriái.

Ø   flektáló (azaz hajlító) vagy szintetikus: a nyelvtani viszonyokat a szótő magánhangzójának változásaival fejezik ki (német, latin, ógörög).

Ø   inkorporáló (azaz bekebelező) vagy poliszintetikus: e nyelvekben egyetlen, bonyolult morfémasorral fejeznek ki olyan tartalmakat, amelyeknek más nyelvekben szószerkezetek felelnek meg. Az inkorporáló nyelvek egyetlen szava is tehát izoláló vagy agglutináló nyelvekben egész mondatnak felel meg. Példa: az indián oneida „gnaglaslizaks” „szó” jelentése: „Keresek egy falut.”

 

 

 

Genetikus  ( eredet szerinti )osztályozás

A nyelvek genetikus osztályozása a nyelvek rokonságán alapul. Az egymással rokonságban levő nyelvek egy közös alapnyelvből (ősnyelvből) származnak. Különböző okoknál fogva az idők folyamán az alapnyelvet beszélők csoportjából kiváltak egyes népcsoportok. Az általuk beszélt nyelv másképp fejlődött.
Bizonyos nyelveket csak akkor tekinthetünk rokonnak, ha:

Ø      mind nyelvi szerkezetükben

Ø      mind ősi szókészletükben

olyan egyezések vannak, amelyek egy közös alapnyelvből származnak.

 

         Areák  (területi) szerinti osztályozás

Lényege, hogy nagyobb területi egységek szerint csoportosítjuk a nyelvet. Másként beszélnek az ország  különböző részein, és léteznek olyan szavak is, amelyeket csak a különböző foglalkozású szakemberek használnak. A beszélt nyelv egységes változatai hangzásban, szókészletben,  sőt kisebb mértékben a nyelvtani rendszerben is eltérnek egymástól.
 Nyelvünk használat szerint nemzeti nyelv. Kialakulásában közrejátszottak az egyes történelmi események, a nyelvújítás sőt a polgárosodás folyamata is.

A nemzeti nyelv 4 nagyobb változatban él: köznyelv; irodalmi nyelv; csoportnyelvek; nyelvjárások.

 

1.      A köznyelv a nemzeti nyelvnek igényes, beszélt változata.

2.      Az irodalmi nyelv kiművelt, írott nyelvváltozat.

3.      Nyelvjárások: a nemzeti nyelv földrajzi tagolódása alapján jöttek létre.

4.      A nemzeti nyelvnek a társadalmi rétegződés, a különböző foglalkozások, vagy az eltérő érdeklődés alapján létrejött változatait csoportnyelveknek vagy szaknyelveknek nevezzük. A csoportnyelvek elsősorban szóhasználatban különböznek egymástól. 1-1 foglalkozás vagy tudományág is kialakította a maga szakszókincsét.

 

 

 

 

Szakirodalom:

·                    Lackfi János: Nyelvlecke, 2004. augusztus 18., szerda 13:04, 2004. szeptember 13., Bartók Rádió, 23.42

·                    Róna-Tas András: A nyelvrokonság – Gondolat – 1978

·                    A világ nyelvei – Akadémiai Kiadó – 2000

·                    Steven Pinker: A nyelv, mint ösztön (Budapest, Typotex, 2006)

·                    Szociolingvisztikai megállapítás

·                    Nyelvek ragozásai

·                    Ja Ling – magyarul (PDF)

·                    Nyelv és nyelvektlh:Hol