A finnugor őshaza

A finnugor őshaza elmélete

A szókincsbeli egyezések és a rendszeres hangmegfelelések alapján a nyelvészek rekonstruálják azt a feltételezett ősnyelvet, amit a mintegy 6000 évvel ezelőtt még együtt élő „finnugor ősnép” beszélhetett. A finnugor őshaza-elméletek szerint e népek évezredekkel ezelőtt közös területen éltek, majd elváltak egymástól.

Az őshaza pontos helyét a történészek interdiszciplináris módon, részben a régészeti kutatások, részben a nyelvtörténet, valamint más tudományok (pl. paleobotanika) segítségével próbálják meghatározni. Az egyik lehetséges módszerük a rekonstruált ősnyelv szavaiból kibontakozó környezeti jellemzők (pl. növény- és állatnevek) segítségül hívása. Az adott korszak régészeti leleteiben előforduló állat- és növénymaradványok (pl. pollenek) segítségével próbálják meg azt a területet megkeresni, amely a nyelvi adatoknak megfelel.

 

A finnugor nyelvrokonság és őshazaelmélet kritikái

Az alternatív nyelvrokonság-elméletek hívei elsősorban a magyar nyelv és a többi finnugor nyelv közötti rokonság mértékét kérdőjelezik meg. Az alternatív kutatók többsége szerint a finnugor-magyar nyelvi kapcsolatok tagadhatatlanok, de ez nem zárja ki a más nyelvekkel való rokonságot, és a kapcsolat magyarázata, oka, iránya nem tisztázott, mint ahogy a magyar nyelv egyéb nyelvekhez való viszonya sem eléggé föltárt.

Az alternatív vélemények szerint a finnugrisztika aluldeterminál, nem veszi figyelembe a magyarnak a más nyelvekkel való kapcsolatát.

A finnugor őshaza elmélete elsősorban a régészeti adatokkal vagy inkább ezek nemlétével vagy különféle értelmezéseivel egyeztethető össze nehezen. Egyes régészek szerint pedig az adatok alapján a nép finnugorságának elmélete egyenesen cáfolható, vagy legalábbis valószínűtlen, és ebből (a nyelvtudományi szempontoktól függetlenül) a nyelvrokonság valószínűtlen voltára is következtetnek. László Gyula a finnugor őshaza helyett az Eurázsia nagy területein elterjedt ősi közvetítő nyelvet feltételez, amelyből számos szó és nyelvi elem került az egymással eredetileg semmilyen rokonságban nem álló, legkülönbözőbb népcsoportok nyelvébe.

A finnugor őshaza elméletével szemben a másik gyakori logikus ellenvetés, hogy a magyar népi kultúra, magyar mitológia, magyar népmesék, magyar népzene, magyar népművészet elemeinek többsége egyértelműen nem finnugor kapcsolatokra utal.

 

Jellemző még a magyar nyelv- és néprajzkutatásra (legalábbis annak, finnugrista változatára), hogy érthetetlen módon ignorálja a székely-magyar rovásírást. Számos olyan leleten található rovásírás (lásd pl. "szeged – nagyszéksósi " lelet), minek korát honfoglalás kora előtti időre datálják, mégis egyértelműen, érthetően megfejthető magyarul, a rovásírás nyelvtani szabályai szerint. Ezek bizonyíthatják a hun magyar rokonságot.

 

Válasz a bírálatokra

Az alternatív nyelvrokonság- és eredetelméletek képviselőinek bírálataival szemben a finnugristák csak kivételes esetekben védekeznek. Szerintük ezek az elméletek a 19. század második felének magyarországi romantikus-nacionalista elképzeléseiből és azok 20. század eleji, soviniszta politikai ideológiától átszőtt változataiból (turanizmus) merítenek, és nem mutatják a 20. század második felének tudományos paradigmái által megkövetelt legalapvetőbb jegyeket sem, hanem – jobb esetben – a nyelvtörténet kialakulását megelőző tudománytörténeti fázisok egyes elképzeléseihez nyúlnak vissza. Nem csak arról van szó tehát, hogy a finnugor nyelvtudomány kutatási elveihez és módszertanához nem illeszkednek, hanem sokkal többről – egyáltalán nem illeszthetők bele a modern (a 20. század második felére jellemző) euro-amerikai tudományos gondolkodás világába. Az alternatív kutatók kijelentéseinek értelmezési nehézségei, az adatok szelektív kezelése, a tudományos kutatásmódszertan hiánya inkoherens, egymásnak is ellentmondó, ám a finnugor nyelvtudományt, annak képviselőit és eredményeit lekicsinylő nézeteket eredményez. Ezeket az elképzeléseket a történész inkább a közelmúlt és a ma társadalompszichológiai folyamataihoz, semmint a magyar őstörténethez kapcsolja, jelentősséggel az utóbbi tekintetében nem bírnak.[11]

 

 

 

 

Genetikai és néprajzi bizonyítékok

A legújabb kutatások jelentős genetikai rokonságot mutatnak ki a honfoglaló magyarok és a mai dél-uráli népek között.

A Hideo Matsumoto-féle marken gén kutatások (amivel sikeresen meghatározták a japánok, és az auszrálok genetikai eredetét, kimutattak rokonságot a mai finnugor népekkel, ellenben nem mutattak ki a finnekel, és az ugorokkal, ezzel a biológia kizárja a magyaroknak a finnekkel, vagy az ugorokkal való bármiféle ősi kapcsolatát. Ellenben bebizonyítja, hogy a magyarság átvonult azokon a területeken, ahol a mai finnugor népek élnek.

A finnugor összehasonlító nyelvészet és néprajz számos magyar kulturális elem magyarázatát a finnugor nyelvű népek nyelvében és szokásaiban találta meg. (Pl. a népmesei "kacsalábon forgó ház", a "nem tudom ki ia-fia" kifejezés stb.