Finnugor nyelvrokonság bizonyítékai
Finnugor nyelvrokonság
A magyar nyelvészetben a finnugor nyelvrokonság fogalma a magyar nyelv rokonságát jelenti a finnugor nyelvekkel. A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.
A finnugor nyelvrokonság egyrészt az alapszókincs összevetésével, másrészt a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.), harmadrészt a nyelvi rendszer hasonlóságával (ragozás, a nyelvtani nemek hiánya stb.) igazolható. Egy átlagos mai magyar szöveg elemzése során a finnugor, azaz magyar szavak arányát kb. 90%-nak találjuk. A nyelv mai jellegét természetesen egyéb nyelvek is jelentősen befolyásolták.
A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek rokonságával és a kultúrájuk összehasonlító tanulmányozásával a finnugristák foglalkoznak.
A finnugor nyelvekkel való rokonítás története
II.Pius pápa 1405-1464) említi egyik művében, hogy egy veronai szerzetes a Don forrásvidékénél magyarral rokon nyelven beszélő emberekre talált. A magyar és az obi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az első ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis c. művében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élő népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik és hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé.
A finnugor nyelvrokonságot itthon először a magyar Szamosközy István történetíró vetette fel a 16. században. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.
1671-benGeorg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Ő a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. művében – sőt, egy közös ősnyelv leszármazottainak tartja ezeket.
A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.
A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovits János 1770-ben megjelent latin nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát. Sajnovicsot Hell Miksa a bécsi udvari csillagvizsgáló vezetője kérte fel, hogy legyen segítője egy északi expedícióban. A csillagászati megfigyelések szüneteiben tanulmányozta Sajnovics a lappok nyelvét és életét. Hazatérése után visszatért a csillagászathoz és a matematikához, nyelvészeti tanulmányokkal többé nem foglalkozott.
1790 körül Göttingában a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel a német Schlözer befolyására tanulmányt írt Affinitas címmel, melyben a magyar és az északi nyelvek hasonlóságát ecseteli. A következő lépés Hunfalvy Pál 1851-es akadémiai bejutása volt, aki barátját, a 23 éves Budenz Józsefet Magyarországra hívta Göttingából. Budenz mintegy 20 éven keresztül a finnugrisztika legnagyobb magyarországi szaktekintélyének számított, és nagyban hozzájárult az elmélet elterjesztéséhez.
A finnugor nyelvrokonság elmélete korabeli és mai ellenfelei szerint az osztrák hatalmi-politikai célok érdekeit, a magyar nemzeti büszkeség letörését célozta. Magyarországon a 18. századig a magyarság szkíta, illetve hun eredetének elmélete volt elfogadott. A 18–19. századi magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát, mivel sokak szerint ez egyben a magyar múlt meghamisítását is jelentette. (Ekkor még a tudományban sem különböztették meg a nyelvrokonságot és a genetikai-antropológiai rokonságot.)
Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések című tanulmánya nyomán kirobbant az ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során Budenz, Hunfalvy és társaik cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, mely szerint a magyar török eredetű nyelv volna. Azóta a magyar nyelv és a finnugor nyelvek rokonságát a nyelvtudomány mérvadó képviselői közül senki nem vonja kétségbe.
A rekonstruált finnugor alapnyelv
Az alapnyelv rekonstruált szókincsének kutatása során a kutatók a következő szótagszerkezeteket különítették el:
(példaként finn szavak állnak)
Jelölések: C - mássalhangzó V - magánhangzó
- CVCV kala
- CVCCV kolme
- VCCV yksi
- VCV emä
- CV me
A finnugor nyelvek jellemzői
- nagyszámú toldalék használata, vagyis agglutináció
- számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarban például 18)
- magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál
- nincs nyelvtani nem
- a jelző megelőzi a jelzett szót
- a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval, pl. gyönyörű kuvaszokat és nem "gyönyörűeket kuvaszokat" (egyes balti-finn nyelveknél van egyeztetés, de a kutatások szerint ez későbbi fejlemény)
- számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem "sok emberek")
- a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár, nem "Pista tanár van"
- birtokos személyragozás (kutyám, kutyád stb.)
- a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem "Én birtoklok lovat")
- tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)
Megjegyzendő, hogy valamennyi fenti vonás (a tárgyas igeragozás kivételével) az altaji nyelvekre is jellemző, lásd: Urál-altaji nyelvcsalád.
Véletlenszerűen kiválasztott alapvető 60 szó összehasonlítása
A szavak kiválasztása a magyar nyelvből történt a 207 legalapvetőbbnek ítélt fogalmat tartalmazó Swadesh-lista alapján. A szavak között vannak névmások, kérdőszavak, a testrészek, rokonság, természeti jelenségek, érzékelés és fő tevékenységek (jön, megy, mond, tud, lát). Az összehasonlított nyelvek a finnugor nyelvek négy fő csoportját képviselik: ugor csoport – magyar, balti-finn csoport – észt, "volgai" csoport – mordvin, permi csoport – komi.
Mivel a szavak kiválasztásánál az volt a szempont, hogy azok alapvető jelentésűek legyenek, és nem az, hogy rokonságban álljanak, ezért így láthatóvá válik, hogy az egyes nyelvek alapszókincsében milyen arányban szerepelnek a hasonló alakú, azonos jelentésű szavak. Ezek közül vastag betűvel ki vannak emelve azok, amelyek mind a négy nyelvben azonos kezdőhangúak. (Ez a szavak rokonságának nem feltétele, de statiszikai alapon nem lehet véletlen egyezés, ha többször is előfordul.)
A mordvin és komi nyelv cirill betűs szavai után dőlt betűvel a megközelítő kiejtés magyar fonetikus átírásban.
Magyar |
Észt |
Mordvin (erza dialektus) |
Permják komi |
Swadesh-lista |
én |
mina |
мон mon |
ме me |
1 |
te |
sina |
тон ton |
тэ te |
2 |
ő |
tema, ta |
сон szon |
сійö szijö |
3 |
mi |
meie, me |
минь min |
ми mi |
4 |
ti |
teie, te |
тынь tün |
ти ti |
5 |
ők |
nemad, nad |
сынь szün |
найö najö |
6 |
ez |
see |
те te |
тайö tajö |
7 |
az |
too |
што sto |
сійö szijö |
8 |
ki? |
kes? |
кие? kie? |
коді? kodi? |
11 |
mi? |
mis? |
мезе? meze? |
мый? müj? |
12 |
nem |
mitte |
а, аволь, эзь a, avol, ez |
абу abu |
16 |
egy |
üks |
вейке vejke |
öти öti |
22 |
kettő |
kaks |
кавто kavto |
кык kük |
23 |
három |
kolm |
колмо kolmo |
куим kulm |
24 |
négy |
neli |
ниле nile |
нёль nöl |
25 |
öt |
viis |
вете vete |
вит vit |
26 |
ember |
isik |
ломань loman |
морт mort |
38 |
gyerek, gyermek |
laps |
эйкакш ejkaks |
челядь cseljagy |
39 |
feleség (-né, nej) |
naine |
ни ni |
гöтыр götür |
40 |
férj |
abikaasa, mees |
мирде mirde |
верöс verösz |
41 |
anya |
ema |
(тиринь) ава (tirin) ava |
мам mam |
42 |
apa |
isa |
тетя tetya |
бать baty |
43 |
fa |
puu |
чувто csuvto |
пу pu |
51 |
bőr |
nahk |
киське kiszke |
ку ku |
62 |
vér |
veri |
верь ver |
вир vir |
64 |
csont |
kont, luu |
ловажа lovazsa |
лы lü |
65 |
haj |
juuksed |
черь cser |
юрси jurszi |
71 |
fej |
kőrv |
пиле pile |
пель pel |
73 |
szem |
silm |
сельме szelme |
син szin |
74 |
orr |
nina |
судо szudo |
ныр nür |
75 |
száj |
suu |
курго kurgo |
вом vom |
76 |
fog |
hammas |
пей pej |
пинь pin |
77 |
nyelv |
keel |
кель kel |
кыв küv |
78 |
láb, lábfej |
jalg |
пильге pilge |
кок kok |
80 |
kéz |
käsi |
кедь ked |
ки ki |
83 |
szív |
süda |
седей szedej |
сьöлöм szölöm |
90 |
inni |
jooma |
симемс szimemsz |
юны junü |
92 |
enni |
sööma |
ярсамс jarszamsz |
сёйны szöjnü |
93 |
látni |
nägema |
неемс neemsz |
аддзыны addzünü |
101 |
hallani |
kuulma |
марямс marjamsz |
кывны küvnü |
102 |
tudni |
teadma |
содамс szodamsz |
тöдны tödnü |
103 |
aludni |
magama |
удомс udomsz |
узьны uznü |
107 |
élni |
elama |
эрямс erjamsz |
овны ovnü |
108 |
(meg)halni |
surema |
куломс kulomsz |
кувны kuvnü |
109 |
jönni |
tulema |
самс szamsz |
локны loknü |
122 |
feküdni |
valetama |
кенгелемс kengelemsz |
куйлыны kujlünü |
123 |
ülni |
istuma |
аштемс (озадо) astemsz (ozado) |
пукавны pukavnü |
124 |
állni |
seisma |
аштемс (стядо) astemsz (sztjado) |
чеччавны cseccsavnü |
125 |
adni |
andma |
максомс makszomsz |
сетны szetnü |
128 |
mondani |
ütlema |
меремс meremsz |
шуны sunü |
140 |
nap |
päike |
чипай, чи csipaj, csi |
лун lun |
147 |
hold |
kuu |
ков kov |
тöлысь tölüsz |
148 |
csillag |
täht |
теште teste |
кодзув kodzuv |
149 |
víz |
vesi |
ведь ved |
ва va |
150 |
kő |
kivi |
кев kev |
из iz |
156 |
föld |
maa |
мода moda |
мусяр muszjar |
159 |
ég |
taevas |
менель menel |
енэж enezs |
162 |
szél |
tuul |
варма varma |
тöв töv |
163 |
tűz |
tuli |
тол tol |
би bi |
167 |
éj |
öö |
ве ve |
вой voj |
177 |
Nyelvrokonságmondatok
Az alábbi mondatok olyan (tréfás) illusztrációk, amelyek a rokonnyelvek szókészletbeli és nyelvtani párhuzamait jól mutatják.
Vogul-magyar
Hurem né vitnel huligel husz hul pugi.
Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.
Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli.
Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él.
Osztják-magyar
Pegte lau lasinen menl tou szilna.
Fekete ló lassan megy a tó szélén.
Forrás: [4]
Finn-magyar
Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat.
Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.
Kivistä verinen oli vävyn käsi.
Kövektől véres volt veje keze.
Orvon silmä kyyneliä täynnä.
Árva szeme könnyel tele.
Kuka meni meidän edessämme?
Ki ment mielőttünk?
Miniäni antoi voita.
Menyem adott vajat.
Forrás: [5]
Permi-magyar
- Munnü kolö. (komi)
- Mününü kule. (udmurt)
- Menni kell.
Finn-mari (cseremisz)
- Padassa on kuusi kalaa.
- Poδəšto kut kol ulo.
- Tuli palaa ja siksi lumi sulaa.
- Tul jüla δa satlan lum šula.
Összegzés
A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai:
Szabályos hangmegfelelések:
A finn szókezdő k-nak a magyarban h a párja: kala - hal
p –nek f a párja: poika - fiú
A két magánhangzó közti t a magyarban z lett: sata - száz
A finn szóvégi magánhangzó a magyarban lekopott: utu -út
- A közös alapnyelvből kb. 500 szavunk azonos.
Rokonságnév: atya, anya, fiú, vő
Testrészek nevei: fej, fog, szem
Természeti jelenségek: fagy, világ, tél
Állat- és növénynevek: fa, fenyő, ág, róka, lúd, fogoly
Igék: él, hal, néz, esz(ik)
Számok: egy, kettő, száz
Névmások: én, te, ő - Megegyezik a nyelvtani rendszerünk.
Ki tudunk fejezni három irányt ( hol ? honnan ? hová ?)
Külső és belső helyviszonyt ( házban, házon )
Többes számot, a birtokos személyét és számát