Az anyanyelv II.

Az anyanyelv

A nyelv élő kötelék, összekötő kapocs az emberek között, a nyelv nevelőnk. Amikor azt mondjuk: édes anyanyelvünk, ezzel nem csupán azt fejezzük ki, hogy anyanyelvünket úgy szeretjük, mint édesanyánkat, és hogy annyira hozzánk tartozik; hanem azt is, bár erre ritkán gondolunk, hogy a nyelv éppúgy nevel bennünket, mint szüleink.

Az anyanyelv minden ember számára „ reflexnyelv “, a gondolkodás közvetlen eszköze.

Az anyanyelv egy közösség kultúrájának letéteményese. Őrzője a múltnak, fenntartója a jelennek, fejlesztője a jövőnek. Ez az időbeli folyamatosság teszi szökségessé, hogy megismerjük a mai nyelvben is élő történeti előzményeket.

 Útravalóként pár gondolat:

„A nyelv adománya nélkül nem lehet sem ismereteket szerezni, sem kapcsolatokat teremteni, sem kereskedni, sem országot igazgatni.“

( Déry Tibor )

„ Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel...“ ( Kölcsey Ferenc )

„ Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. “ ( Kosztolányi Dezső )

„ Nyelvében él a nemzet. “  (Széchenyi István )