Az őshaza- összefoglaló

Egy nyelv ősi állapotának kutatása szorosan összefonódik a nyelvet beszélő nép történetének tanulmányozásával. A történettudományi, régészeti, a folklórkutatások és az összehasonlító nyelvtudomány vizsgálatainak közös eredményeképpen valószínűsíthető, hol és mikor beszéltek valamely ősnyelvet, s abból hogyan fejlődtek ki az utódnyelvek. Az efféle elméleteknek természetesen megvannak a maguk korlátai, hiszen minden ún. ősnyelvnek van előzménye is, csak a kutatási módszerek, lehetőségek odáig már nem juthatnak el. Azt a területet, ahol a tudomány jelenlegi állása szerint egykor az alapnyelvetbeszélőnépek együtt éltek, őshazának nevezzük.

 

A magyar nyelv a finnugor, távolabbi nyelvrokonainkat is beleszámítva az uráli nyelvcsalád tagja. A legelterjedtebb elmélet szerint az uráli ősnép legrégibb ismert szállásterülete az Urál hegység közelében a Felső-Káma és Felső-Pecsora folyók vidékén lehetett. A nyelvészeti paleontológia olyan tudományág, mely a növény- és állatföldrajz segítségét veszi igénybe a nyelvtörténeti kutatásokhoz.

Aelye

  László Gyula régész a Baltikum és az Oka közé helyezi a finnugor őshazát. Feltevését nem régészeti érvekre alapozza, hanem az uráli nyelvekfaneveinek újszerű csoportosításából és erdőtörténeti adatokból építi föl elméletét. Az őshazát az erdei fenyő, a nyár és az égerfa együttes előfordulási helyén keresi. Nézetei szerint a tavi és mocsári üledékekben, tőzegrétegekben évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt lerakódott virágpor (pollen) laboratóriumi elemzése, a pollenanalízis pontos képet ad a terület növényzetéről és annak koronkénti változásáról. A pollenanalízis lehetővé teszi a vegetációtörténet hasznosítását az őstörténetben.

Az említett nézetek az uráli őshazát Európában vélték megtalálni, de vannak olyan kutatók is, akik az Uráltól keletre, az Ob folyó vidékére helyezik őseink legkorábbi ismert szállásterületével azonosítják.

 

    ősnyelv

A mai rokonságot mutató nyelvek eredete minden bizonnyal egy-egy közös ősnyelvre vezethető vissza, amelyet egységes nyelvként használtak az őshazában a későbbiekben különféle népekre felbomló és más-más utódnyelveket beszélő népek. Például a magyar, finn,

 

Utódnyelv
Ha egy népcsoport történelmi-társadalmi okok (háború, nehéz megélhetési lehetőségek) következtében szétválik, önálló népekre szakad szét, az egymástól távol kerülő népek nyelve külön fejlődik tovább. Így jönnek létre az alapnyelvből (ősnyelvből) az utódnyelvek.

 

finnugor nyelvcsalád
A finnugor együttélés kb. Kr. e. 2000-ig tartott. A szétválás után hosszú idő alatt alakultak ki a következő nyelvek: magyar, vogul, osztják, zürjén, votják, cseremisz, mordvin, lapp, finn, észt, vót, lív, karjalai, izsór, vepsze.

 uráli nyelvcsalád
Az uráli őshazában használt ősnyelvből kifejlődött utódnyelvek az uráli nyelvcsaládba tartoznak. Ilyenek a magyar, finn, észt, lapp, liv, vót, vogul, stb. Az uráli nyelvek rokonsági viszonyit családfa tünteti fel.

 

Pollenanalízis
A régészeti leleteken talált virágpor vizsgálata a pollenanalízis. Több célból végezhetik: 1. kiderítik, milyen történelmi korból származik a lelet az akkori növényzet és az éghajlat jellemzői alapján; 2. megtudják, mivel táplálkozott a régészeti lelet

 

   

Bizonyítékok az őshaza meghatározásához

Ha a rokon nyelvek közös eredetű szókészletéből kiválogatjuk az egyező állat- és növényneveket, és azok eredeti jelentését is rekonstruáljuk, akkor nagyjából képet is alkothatunk róla, hogy milyen fauna [= állatvilág] és flóra [= növényvilág] vette körül őseinketlakóhelyükön. Ezek után az állatok és növények elterjedését feltüntető térképeken meg kell keresni azt a területet, ahol az elődeink ismerte állatok és növények együttesen mind megtalálhatók. Az ekképp körülhatárolt területeket tekinthetjük nyelvcsaládunk legrégibb kikövetkeztetett lakóhelyének."

Döntő bizonyítéknak tekintik a finnugor eredetünk elméletének hívei a méh, lucfenyő, cirbolyafenyő, sün, szil, berkenye, rénszarvas, fogoly, repülő mókus, hermelin, nyérc, coboly, lazac, tokhal, kecsegeszavakat, amelyeknek egy része finnugor eredetű, továbbá a vas és a só szót. Ennek az elméletnek a kidolgozói finn és magyar nyelvészek voltak. A finnőstörténészek inkább a Középső-Volga és Oka vidékére, a magyarok pedig a Káma kanyarulatai és az Urál hegység közötti vidékre gondolnak.

Újabban sok kritika éri ezt az elméletet. Finn, észt és magyar kutatók olyan régészeti leletekre hivatkoznak, amelyek szerint az uráli népek ősi szállásterülete a Baltikumtól az Urálig terjedt.

 

Hajdú Péter

   Alapszókincs

 

  A halászó, vadászó életmódot folytató uráli népeknek nem volt egységes nyelve, az alapnyelv különböző nyelvjárási változatokban élt. A viszonylag kis lélekszámúnép hatalmas területeken vándorolt, csoportjai egyre távolabb kerültek egymástól. A mesés elemeket is felhasználó Csodaszarvas-mondából egy nép felbomlásának lehetséges módjáról értesülhetünk.

A mai finnugor nyelvekből kikövetkeztethető ősi, ún. alapnyelviszókincstájékoztat bennünket az őshazában élő emberekről, életmódjukról, műveltségükről.