A magyar nyelv történetének főbb szakaszai

 

Csak a holt nyelv nem változik, anyanyelvünk szűntelenül: gazdagodik, szegényedik, fejlődik és pusztul egyszerre.. Legszembetűnöbb a változás a szókincsben, hiszen nagyon hamar követi a gazdasági-társadalmi változásokat.

A változás mellett a nyelv az állandóság, a hagyományőrzés letéteményese is. A nyelv mindenkori jelenének vizsgálata a leíró nyelvtan feladata. Az idők folyamán bekövetkezett változásokat a történeti nyelvtan tárja föl.

 

Nyelvünk fejlődésénektörténetében több korszakot különíthetünk el:

1. ősmagyar kor

2. ómagyar kor

3. középmagyar kor

4. újmagyar kor

 

 

Az ősmagyar kor

 

A korszak a Kr.előtti 8. század közepétől, a törzsi társadalom korszakától a vándorlásokon át a honfoglalásig és a kereszténység felvételéig tartott.

Őseink első szálláshelyén, a Dél-Urál környékén áttértek a lovas nomád életmódra, majd az 5. sz.-tól fokozatosan az állattenyésztésre, a földművelésre és a kézművességre. Ezzel párhuzamosan fejlődött a nyelvűk is.

 

Hangtani jellemzők:
- már ejtettek á, é, í, a, e, i, o, u, ü magánhangzókat
- még megvoltak a szóvégi magánhangzók
- f váltotta föl a szókezdő p-t ( pa – fa )

- szavaikban érvényesül a hangrend

Szókincs:
- ismerték a szóösszetételeket: ember ( em= nő + erj = férfi)
                                                  orca ( orr +  száj )
- jövevényszavak: bika, ökör, disznó, karám, gyümölcs, alma, dió, szőlő, ács, gyárt, szűcs, tűr, béke, tanú, ész, betű, szám, asszony, kereszt, szombat.

Nyelvtani rendszer:
- ismerik az igeidőt, igemódot, alanyi és tárgyas ragozást, ikes és iktelen igéket
- kétszeresen jelölik a birtoklást: háznak a teteje
- a személyes névmásból az ige végén személyrag: írom
- a névszó végén birtokos személyjel lett: házam

 

 

Az ómagyar kor

 

A korszak a honfoglalástól a mohácsi vészig tart ( 896- 1526). Az életmód megváltozása, a gazdálkodás gyakorlása, a hűbéri rend kialakulása, a tatárok, törökök ellen vívott harc megedzette, nemzetté kovácsolta a korábban törzsi szervezetben élő magyarokat. A kultprában a latin nyelvű írásbeliséggel együtt komoly szerepet kaptak a kolostorok és az iskolák.

A humanista és reneszánsz kutúra térhódítása felpezsdítette az ország szellemi életét.. A gondolkodás fejlődése magával hozta a beszédtempó gyorsulását. A nyelvi változásokat írásos emlékeinkből olvashatjuk ki.(TA, HB,OMM)

 

Hangtani változások:
- a tővégi hangok lekopnak, emiatt a szó belsejében levők közül több megnyúlt: utu – út
- a jövevényszavakmássalhangzói közé ejtéskönnyítő magánhangzók kerültek:

král – király; skola – iskola
- toldalékok illeszkedése: ház + hoz, szem + hez, föld + höz

 

Szókincs:
- jövevényszavak: paradicsom, malac,császár, pap, keresztel, polgár, cél, cégér, drága, palota, tészta, tánc, angyal, tinta, forint
- képzett és összetett szavak: édes – édesség, kő – köves

                                      Kürtgyarmat

- pogány szokások egyelemű nevei: Gyenge, Nagy, Szőke, Kárász, Székely, Nyeste
- vezetéknevek megjelenése: Bánfi, Somogyi, Révész
- földrajzi nevek az öröklés és az adományozás lejegyzésének megkönnyítésében: Hatvan, Marosvásárhely, Lőkösháza, Szentkirályszabadja

                                                                                                                         

 

    Nyelvtani rendszer:

- a régmúlt időt összett igealakkal fejeztük ki: odutta vola (odaadta vala)
- több főnév raggá vagy névutóvá vált: utu rea – útra, mell – mellett
- nyomatékosítás az igealakokkal: adsza, mondsza
- kötőszók, mellérendelő összetett mondatok szerkesztése: sőt, tudniillik, hiszen
- általános a tegezés, levelekben viszont már taláunk magázódásra példát: „ Az kegyelmed levelét megkapám...“

Írásbeliség:

A királyi kancelláriákon és más hivatalokban, a kolostorokban egyre nagyobb szerepet kapnak a különböző témájú. latin nyelvű írások. Ezekben elszórtan, később összefüggően is megjelentek magyar szavak. A további fejlődéshez jelentősen hozzájárult a fordítás. A lejegyzés nem egységes, a helyesírás szabályozatlan.

Pl.:  A tihanyi apátság alapítólevele ( TA)     
       Halotti beszéd és könyörgés (HB. És K.)
       Ómagyar Mária – siralom (OMS)

 

 

 

 

A középmagyar kor:

 

A korszak a mohácsi vésztől a felvilágosodásig tart ( 1526 – 1772 ). A három részre szakadt ország komoly vezsteségeket szenvedett; a nemzeti önállóság elvesztése és a visszaszerzéséért indult küzdelem felőrölték a magyarság erejét.

A művelődés fejlődése megtorpan, A reneszánsz segítette a nemzeti nyelvű vallásos és egyházi irodalom terjedését.

A könyvnyomtatás megindulása lehetővé tette a magyar nyelvű könyvek olvasását. A hivatalokban, a királyi udvarban, az előkelő családok körében is szívesebben beszéltek latinul, mégis fejlődött a magyar nyelv. Egyre többen tekitették  kötelességüknek a magyar nyelv „ pallérozását“.

 

 

Hangtani változások:

 

-  a dzs hang használata
-  terjed a j az ly rovására
-  gyakori a köznyelvi e-zés a korábbi ö-zés helyett: lötte – lettem, énnéköm – énnékem

Szókincs:

-  jövevényszavak: kórus, ceruza, kacsa, galuska, csokoládé, cink, saláta, torta, limonádé, gavallér, kávé, harácsol
-  összetétellel keletkezett új szavak: lacikonyha, pirospozsgás
- szóképzés: álldogál, raboskodik

Nyelvi rensdzer:

 

-   leegyszerűsödőtt a t -.jellel kifejezett múlt idő
-   igekötők, képzők használata: kicsike, szálldos, Várnainé
-   kötőszavak és névutók: ellenben, ugyanis;  múlva...stb.

Írásbeliség:

 

Írásunk, helyesírásunk szabályozottabb. Megjelenik az első nyelvtankönyv 1539-ben Sylvester János tollából, ami sokat segít a könyvnyomtatóknak.
1563-ban Apáczai Csere János  megalkotja az első magyar enciklopédiát. Elterjed a magyar nyelvű magánlevelezés is. Ebből a korból származnak az első ránk maradt szerelmes levelek is.

Fontos a fordításirodalom. E korban élt és alkotott Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Sajnovics János ( 1770-ben a nyelvtörténet és a nyelvrokonság alapjait rakja le).

 

 

 

 

Az újmagyar kor:

 

A korszak a magyar felvilágosodás kezdetétől napjainkig tart. (1772- napjaink). A nyelv fejlődésére nagy hatással voltak a történelmi események: reformkor és a magyar nyelv hivatalossá tétele, a forradalom és a szabadságharc, az elnyomatás évei után a kiegyezés, a világháborúk, közben az ország megcsonkítása, a szocializmus és a rendszerváltás.

 

Jellemzői:

 

-         Hangrendzserünk meszilárdul
A kiejtést és a helyesírást az 1832-ben kiadott, azóta többször módosított, 1994-ben újabb szójegyzékkel gazdagított szabályzat tett egységessé.

-         A szókics bővítésében kitüntett szerepe volt a Kaziczy Ferenc által irányított nyelvújítási folyamatnak.

-         A függetlenségi mozgalmak idején központi kérdés volt a magyar nyelv ügye. 1844-ben Magyarország hivatalos nyelve a magyar lett.

-         Széchenyi István megalapítja a Magyar Tudományos Akadémiát

-         1872-ben Szarvas Gábor megindítja az első tudoányos nyelvi folyóiratát, a Magyar Nyelvőrt.

-         A szabadságharc bukása a német nyelvi hatást eredményezett

-         Az 1867-es kiegyezés kedvezett a nyelv és a kultúra ügyének.

-         Az I. Világháború után az ország elvesztette területének 2/3-át; sok magyar rekedt a környező országokban. Itt az anyanyelv és a hagyományok ápolása összekapcsolódik a nemzeti önazonosság megőrzésével.

-         Mai nyelvtani rendszerünk alkalmas a kor kihívásainak megfelelően újabb idegen szavak befogadására s az idegenek „magyarítására.