A köznyelv ...

A köznyelv mint irodalmi nyelv

 

 

Az egységes nemzeti nyelv elvont fogalom (absztrakció) . A nemzet kialakulásától kezdve érvényes elnevezés, az egész nemzet nyelvét jelenti, amelyet az egyes ember sohasem ismerhet a maga teljességében, de az igényes ember arra törekszik, hogy anyanyelvét minél alaposabban elsajátítsa.

 

dalmi nyelv

Nemzeti nyelvünk igényes beszélt változatát köznyelvnek, írott változatát irodalmi nyelvnek nevezzük.

Íróink, költőinkművei irodalmi nyelven szólnak hozzánk, de igényesújságírók és tudósok is gyakran ezt a nyelvváltozatot használják. Az írásművektémája és műfaja befolyásolhatja ugyan a nyelvhasználatot, de a jó szakember mindig ügyel nyelvénekigényességére is.

Az irodalmi nyelv a nyelv fejlődésének egy meghatározott szakaszában jelenik meg, amikor a nyelvi változatok kiegyenlítődnek, normává szilárdulnak. A külföldi szakirodalom ezt az "eszményi" nyelvet standard language-nek nevezi.
Korai nyelvemlékeink még nem keletkezhettek irodalmi nyelven, hiszen ekkor nyelvünk még csak nyelvjárási változatokban élt, nem alakult ki a nyelvjárások feletti nyelvi eszmény. Az írott nyelv tehát tágabb fogalom, minden kornak minden írását magába foglalja.

 

Szóbeli megnyilatkozáskor a művelt ember arra törekszik, hogy a köznyelvet használja, és szépen, pontosan fogalmazzon. De akármennyire fontos is számunkra az egységes norma, beszédünket mindig színezik ettől eltérő jellegzetességek. Az eltérés lehet egészen egyéni (már a hangjukról, beszédükdallamáról vagy stílusukról fel lehet ismerni az embereket) vagy kisebb-nagyobb csoportra jellemző.

 

 

A nemzeti nyelv a nemzet kialakulásától kezdve az egész nép nyelvét jelenti. Ezt a nyelvet az egyes ember sohasem ismerheti meg a maga teljességében. (Például a magyar nép nemzeti nyelve a magyar, a finneké a finn, az egyiptomiaké az arab.)