Eltérés a köznyelvi formától

Eltérés a köznyelvi formától

A nyelvjárások a köznyelvtől eltérhetnek hangzókészletükben, szókészletükben és nyelvtani rendszerükben is. Az eltérés mértéke igen különböző lehet. Vannak népek, ahol olyan nagyok a nyelvjárási különbségek, hogy a különböző nyelvjárást beszélők nem vagy alig-alig értik meg egymást, bár anyanyelvükként ugyanazt a nyelvet nevezik meg. Így van ez a kínai nyelvben, ahol a megértést az egységes fogalomírás segíti elő. Viszonylag nagyok a nyelvjárási különbségek a német nyelvterületen is. A svájci német nyelvjárás, a "Schwytzerdütsch" különösen híres a köznyelvtől való eltávolodásáról. A magyar nyelvterületen a nyelvjárások között nincsenek igazán jelentős eltérések. Igaz, hogy az érzékeny fülűeknek feltűnik, ha más vidékről érkezett emberrelbeszélnek, de a különbségek a megértést nem vagy nemigen zavarják.

A hangok eltérő ejtése

A nyelvjárási jelenségek kiterjednek a nyelv minden szintjére, mégis talán a hangok körében a legjelentősebbek. Ugyanannak a szónak különbözőképpen ejtett változatai jönnek létre a nyelvterület más-más részein (pl. volt - vót, vout, vuót).

A Dunántúl délnyugati részén pl. nem ejtik az í, ú, ű hangokat, szerepüket az i, u, ü veszi át (pl. viz, kut, tüz) , de a köznyelvhez viszonyítva többletet jelentenek a kettőshangzók (pl. szi˙e˙p, juo) . Különbözhet a magánhangzók hangszíne (alóla helyet alulla, tőle helyett tülö stb.) , vagy az ajakműködés (bükkfa helyett bikkfa, ünnep helyett innep, gyerek helyett gyerök stb.) . Aszerint, hogy egy nyelvjárás milyen hangokat kedvel, milyen hangoknak nagy a megterheltségük, í-ző, ö-ző vagy éppen l-ező nyelvjárásról beszélünk, s ezzel a nyelvjárás tipikus vonásaira utalunk.

Nyelvtani rendszer Nyvtani rendszer

Az egyes nyelvjárások közötti nyelvtani rendszerbeli eltérések nem jelentősek, a megértést nem zavarják. Az ikes helyett használt iktelen formák, a főnév ragjainak megváltozott alakja (pl. -ból helyett -bu a házbu szóban) , a nyelvjárásokban gyakoribb "suksükölés" stb. nem jelent nehézséget a társalgásban.
Ha "hova?" kérdésre nem a megszokott Sándorékhoz típusú választ kapjuk, hanem esetleg a Felvidéken szokásos Sándorék, Sándoréknál vagy Sándoréknyi alakot, rövid töprengés után a beszédhelyzetből ezt is megértjük.

A tájszók

Azokat a szavakat, amelyeket csak a tájnyelvet beszélők használnak, tájszóknak nevezzük. Ezek egy része csak alakjában vagy jelentésében különbözik a köznyelvi szavaktól, ezért nem is tekinthetjük őket csak a nyelvjárásban előforduló valódi tájszóknak. Az ország jelentős részén használják a kellene helyett a kéne, vagy a volt helyett a vót alakváltozatot, a bogár szónak pedig a jelentése más Göcsejben, hiszen ott nem kitinpáncélos rovart jelölnek vele, hanem házilegyet.

A valódi tájszók

 A valódi tájszókat a köznyelv nem ismeri, a köznyelvet beszélők nem értik meg, ha elszigetelten hallják őket. Ha a fogalom ismert, de a nyelvjárás más szót használ, mint a köznyelv, akkor a szövegkörnyezet vagy a beszédhelyzet, a körülmények sokat segíthetnek a megértésben. Ha valakit arra figyelmeztetnek, hogy 'lafog a cüpejë füzejë', bizonyára könnyen rájön, hogy lóg a cipőfűzője, és meg kell kötnie, ha nem akar elesni. Ha azonban kérnek tőle egy kuruglát (kemencében a parázs kihúzására való eszköz), még akkor is nehéz helyzetben lesz, ha éppen kenyérsütéshez készülődnek, mivel a köznyelvi beszélő magát az eszközt, a fogalmat nem ismeri.

A nyelvjárások szegényedése miatt napjainkban igen komoly munka folyik annak érdekében, hogy legalább a tudomány számára megmentsük gazdag tájszókészletünket. Jó néhány vidéknek elkészült már a tájszótára, sőt nyelvjárásának teljes monográfiája (teljességre törekvő leírása) is. Az érdeklődő átlagember számára "A magyar nyelvjárások atlasza" mutatja meg például azt, hogy melyik vidéken hogy nevezik a kukoricát vagy az egrest.