A szépirodalom sem nélkülözheti a csoportnyelvi szókincs egyes elemeit. A szakszavak vagy a rétegnyelvi szavak a regényekben, elbeszélésekben stb. alkalmasak a helyszín, illetőleg a szereplők bizonyos fokú jellemzésére, élénkíthetik is a stílust. JÓKAI MÓR sem tudta volna szakszavak megkerülésével ilyen élethűen ábrázolni a bánya és a vasútépítkezések világát  a "Fekete gyémántok" című regényében.

 Ezt illusztrálja az alábbi regényrészlet:

"Szaffarán Péter átka beteljesedésnek indult: Ne zöldüljön fű azon a mezőn! Még ugyan zöldül a fű azon a mezőn, de alant a föld keblében nem tudni, mi történik?

A részvénytársaság igazgatója azt a védelmet gondolta ki a tárnaégés ellen, hogy minden hozzájárást betömetett: tárnák, aknák nyílásait; így ha nem fér a küllég a tűzhöz, magától el kell aludni.

Hanem abból aztán az a nagy baj támadt, hogy a szénkészlet elfogyott, s nem volt mivel tüzelni a kohókban.

Próbáltak fával tüzelni, erdő volt elég; hanem azzal meg nem tudott bánni a kezelő személyzet, s tömérdek vasat rakásra rontottak.

Vasúti sínek helyett csak úgy hevertek a hámor körül a kilökött medvék.

Mert a hámorhoz is összeszedték a külföldi gyárakból, aki csak kimustrált, hasznavehetetlen, korhely és kontár munkás volt, csak hogy ők port hinthessenek vele a világ és a részvénytársaság szemébe, hogy nekik nagyban dolgozó gyáruk emelkedett ki egy varázsütésre.

Az igaz, hogy a varázsütés megvolt, hanem egészséges kalapácsütés többet ért volna annál.

Álmodni sem lehetett arról, hogy a szerződött síneket a vasúti vállalkozóknak a határnapra elő tudják állítani. A biztosíték úszott! Viszont a vasútépíttetők biztosítéka forgott nagy veszélyben, ha a kitűzött időre a vasút a közforgalomnak át nem adatik.

Így aztán egymásba fogódzva tárnarészvény vállalat és a vasútvállalattal, hengergőztek a veszedelmes lejtőn alá, hol az egyik, hol a másik alul, de folyvást lefelé mind a kettő."

Nemcsak epikai művekben, hanem lírai alkotásokban is előfordulhatnak szaknyelvi kifejezések, amelyekkel a költő egész atmoszférát varázsolhat körénk.

"Mikor magányos arcomat

a fényreklámok zöld levében áztatom,

mikor idomtalan fejű

búvár gyanánt bukdácsolok

a múlt mélytengerében, érzem,

hogy árnyékom alattomban leválik

két sarkamról, s ellenkező irányban

eltűnik. Érzem,

nem vár többé az alkalom

nyihogva, fölkantározottan."

Részlet KÁLNOKY LÁSZLÓ "De profundis" című költeményéből.

Ha egy író az ifjúságról ír művében, a légkör hitelesebbé tételének érdekében szívesen használja az ifjúsági nyelvfordulatait.
Ezt mutatja be az alábbi részlet:

 "Dandy vagyok, a Flyerst keresem!

A bolthajtásos kapualjban egy fekete selyeminges, hosszú hajú, pattanásos srác várakozott.

- Ne fárassz, öreg! - vigyorgott rá a napos. - Ez egy kollégium!

- Na! - nyújtotta meg a nyakát a Dandy nevű alak, és felemelte a gitártokját. - Nincs zenekarotok? Flyers! Repülők!

- Repülők! - bólintott álszent pofával a napos. - Stukák vagy olyan hátracsapott szárnyúak, kis izével?

- Jazz! - magyarázta Dandy.

- És hátul kilóg? - nevetett a napos.

- Anyádnak... - morogta Dandy, és nekivágott a lépcsőnek.

A Flyers a mosdóban gyakorolt. Csacsa előtt különböző nagyságú és állagú bőröndök álltak, azokat püfölte a dobverőjével. Cintányérként a plafonról madzagon lelógó vödör szolgált. Kis Lajta csörgődobot rázott, Erdős a hamisan felhangolt dobgitárján játszott, izgalmában elvétette a fogásokat, Füge szaxofonozott. Zörgött, csörömpölt az egész. Dandy döbbenten állt a mosdóhelyiség félig nyitott ajtajában. Erdős észrevette, ránevetett.

- A Mámoros kenguru! - közölte a szám címét. - E-dúrban nyomjuk.

- Nyomjátok! - bólintott Dandy. - De nélkülem.

- Hé, Dandy! - kiáltott utána Füge.

Erdős készségesen csapta le a hangszerét.

- Lefejeljem? - kérdezte izgatottan.

A banda Dandy után rohant. Utolérték a folyosón, berángatták a hálóterembe. Dandy felült a rozzant pianinó tetejére, gitártokját féltően a lába közé szorítva végigmérte a Flyers tagjait.

- Szerelésetek van?

Kis Lajta bekapcsolta a forrasztópákáját, s holmi kínzóeszközként maga elé emelve magyarázkodni kezdett:

-          Nézd, az a helyzet, hogy éppen most...

- Naná, hogy van! - Csacsa bőröndökkel megrakodva állt meg a pianinó előtt.

- Dobok?

- Teljes Premier, lábcsinnel.

- Hol? - kérdezte Dandy megvetően.

- Hol? - érdeklődött Erdős felvillanyozva.

- Hol, hol?! - támadt rá Csacsa. - Egyem azt a bunyós agyadat! Hát a szertárban, nem?! - Emelt hangon beszélt, mintha sükethez szólna. Aztán Dandyhez fordult. - Tudod, egy hétre elzárták a cuccot, mert...

- Ja?! - kapcsolt Erdős.

- Ja! - bólintott Füge.

- Ja... - húzta el a száját Dandy. - Erősítés?

- Természetesen! - Lajta a hálóban felhalmozott ócska tévé- és rádiókészülékeivel babrált.

- Mennyi? - tudakolta Dandy.

- Hatszáz! - vágta rá Lajta gondolkodás nélkül.

Dandy meghökkent.

- Mi hatszáz?Kis Lajta hamiskásan pillantott rá.

- Mi mennyi?- Mutasd csak azt a basszgitárt inkább! - lépett Dandyhez Csacsa. - Akármilyen márkával nem lehet hozzánk beszállni!

- Hé! - kapott Dandy a gitártok után. - Óvatosan! Tizenkétezer forint!Csacsa kinyitotta a hangszertokot, Füge kivette belőle a basszusgitárt. Erdős eléjük guggolt."