A korszak rövid jellemzése

Történelmi változások, világnézeti átalakulás
 
            A Római Birodalom betöltötte történelmi küldetését, majd hanyatlani kezdett. A rabszolgatartásra épülő gazdaság fejlődése megállt, majd megindult lassú hanyatlása.

A Nyugatrómai Birodalom bukásától, 476-tól számítja a történelemtudomány a középkor kezdetét, végét 1640-re, az angol polgári forradalom kirobbanásának idejére teszi.

.:Művelődéstörténeti szempontból a középkor szűkebb szakaszt jelent: a 14. században kialakuló új korszak, a reneszánsz zárja le.

Négy önálló korszakra oszthatjuk:

a.)              Az átmeneti korszak, mely az V.-IX. századig tart. Ekkor még nincs egységes világkép s a keresztény kultúra sem terjed el.

b.)              A cluny - korszak (X.-XI. század), mely már egységet mutat, ez a kereszténység korszaka. Az aszkétizmus, vezeklés, önsanyargatás jellemzi. Magyarország ekkor kapcsolódik be Európa kultúrájába. A román stílus jellemzi. Az e stílusban épült templomok, épületek a középkori lovagvárakhoz hasonlítanak. Falait a bibliai jeleneteket ábrázoló falfreskók díszítik. Magyarországon Géza fejedelem és Szent István király idejében indult meg a román stílusú építészet. A korabeli épületek elpusztultak, csak néhány templom alapfalait, alaprajzát ismerjük. Legnagyobb a székesfehérvári bazilika, s legjobb állapotú a Tihanyi apátsági templom altemploma maradt ránk.

c.)              A harmadik korszak, a XII.-XIII. századot öleli fel, ez a gótika időszaka. A könnyed, égbetörő gótikus katedrálisok a mennyei dicsőséget, az egyház hatalmát hirdetik. A merev román szobrokkal szemben a gótikus szobrok légiesek, valósággal élnek, mozogni látszanak. A XII. században építették a magyar gótika legnevezetesebb alkotásait. Közülük egyik legszebb a jáki templom, vagy a pécsi dóm. Ilyen stílusú még a Notre-Dame vagy a budapesti Mátyás-templom.

d.)              A hanyatlás jegyében telik, ezt már a halálfélelem jellemzi. Ez a XIV.-XV. század idejére tehető.

 Az új államokban egy új társadalmi rend, a feudalizmus alakult ki, a rabszolgaságot a jobbágyrendszer váltotta fel. A hűbériség elvére épült, alapja a föld (feudum – innen származik a feudalizmus). A leghatalmasabb földbirtokos, a legnagyobb hűbérúr a király – mindenki az ő hűbérese.
 Új szellemet, új világnézetet hozott a keresztény vallás, mely az 1. században kezdte meg hódító útját, és a szegények, a megalázottak és a rabszolgák között terjedt. Elutasított minden nemzeti elzárkózást, a megváltás eszméjét mindenkire kiterjesztette.
A kialakuló feudális társadalomban a másik egyre gazdagabb és befolyásosabb hűbérúr az egyház. A középkori egyház világszemléletének középpontjában Isten és az ő világa állt. Az egyház a földi élet célját a túlvilági boldogság, az örök üdvösség elnyerésében jelölte meg. Siralomvölgynek mondta a földi létet, mely szerinte a túlvilághoz vezető út állomása csupán. Felfogása szerint a természet az ember szerves folytatása.

A szellemi, művelődési élet központjai egyrészt a kolostorok voltak. Mellettük a szerzetesrendek folytattak kultúrateremtő és kultúraterjesztő tevékenységet. A szerzetesek lelkészi feladataik mellett tanítottak, könyveket másoltak, képeket festettek, betegeket gyógyítottak és épületeket is terveztek. A középkor szerzetesrendjei között időben a legelső a Szent Benedek rendje vagyis a "bencés" papok közössége volt. Majd később újak alakultak, mint például az Ágoston-rendi kanonok és a cisztercita vagy a ferences szerzetesek rendje.